Festmények, amelyeknek illatuk van, s ezek az illatok érzéseket, emlékeket idéznek fel lelkünkben. Olyan munkákkal állunk szemben, amelyekről sugárzik, hogy közölni hivatottak alkotójuk érzéseit, gondolatait, ezért aztán szinte szikrázik a levegő körülöttük, s ez a „ragyogás" akarva-akaratlan hatalmába keríti az érdeklődő szemlélőt.

Ez a törekvés érzékelhető a hódmezővásárhelyi Bajusz István munkain: szándékosan letér a jól kitaposott ösvényekről, és a klasszikus technikákra festői eszközökre alapozva látja saját útját.

Földeákon látta meg a napvilágot 1953-ban, és itt volt kisiskolás is, majd az igási tanyasi iskolában tanult, de végül Földeákon fejezte be általános iskolai tanulmányait.

Valójában az 1970-es években kezdett el a képzőművészettel foglalkozni Hézső Ferenc Munkácsi-díjas festőművész segítségével, aki mind a mai napig figyelemmel kíséri munkáit. Jelenleg egy tanyán él Hódmezővásárhelyen családjával. A természet közvetlen közelsége, az egyszerű dolgok nagyszerűsége érthető módon nyomot hagy Bajusz István művészetében. Az „emberarcú" természet tekint ránk ezekről a munkákról: ember és természet bensőséges kapcsolatáról „suttognak" fülünkbe ezek az alkotások. Vonalak és formák rendkívüli lendülete, élénk ritmusa, a színek lüktető „egymásbakapaszkodása", a tájrészletek eleven vibrálás a jellemző munkáira. Szinte bőrünkön érezzük a szél érintését, szinte orrunkban érezzük az ottani levegő illatát, szinte halljuk a lágyan ringatózó folyóvizek locsogását; lelkünket vonzza, magával ragadja a táj hangulata. Mesterkélt mesterséges világunkból oly sokszor hiányzó harmónia érintését érezhetjük bőrünkön a természet egy-egy megörökített darabja láttán.

Bajusz István csendéletei sem a hagyományos értelemben vett csendéletek. Nem pusztán gyönyörködtetnek, hanem figyelmeztetnek, hogy az apró, egyszerű dolgokban is mennyi szépség és titokzatosság búvik meg. Egytől-egyig üzeneteket rejtenek magukban, melyek meglelése, értelmezése a néző feladata.

Néhány kép hátterében, hol halványabban, hol élénkebben színes négyzetek tűnnek fel, olykor-olykor hálószerűen beborítják a kép valamely síkját. Ha valamely művészeti stílus skatulyájába be szeretnénk tenni Bajusz István festészetét, a címkére ezt írhatnánk: impresszionizmussal fűszerezett realizmus némi absztrakcióval meghintve.

A megfestett téma lényegének hangsúlyozása, alapvetően jellemző Bajusz István munkáira. A festéket vastagon, lendületes ecsetvonásokkal hordja fel a művész a vászonra, minden egyes részlet az egész szolgálatában. Az íves festékrétegekből álló felületek intenzív mozgalmasságot kölcsönöznek a képeknek, a színes négyzetek pedig a felületek sajátos, ritmikus lüktetését táplálják.